A tengerimalac tartása

Mikor a szobában helyet keresünk a malaclaknak, két dolgot kell szem előtt tartanunk: az egyik, hogy ezek az állatok rendkívül érzékenyek a huzatra, a másik pedig, hogy számukra a optimális hőmérséklet a szobahőmérséklet. A tengerimalacok nehezen viselik mind a túl meleget, mind a túl hideget, ezért ügyeljünk rá, hogy 10 foknál hidegebbnek és 28 foknál melegebbnek ne tegyük ki őket! Ne tegyük tehát közvetlenül ajtó vagy ablak közelébe malackánk otthonát, de arra is figyeljünk, hogy a radiátortól megfelelően távol legyen.

További fontos tartási szempont, hogy a helyiség mennyire világos, ugyanis a tengerimalacok szervezete napfény hatására termeli az elengedhetetlenül fontos D-vitamint. Ugyanakkor vigyázzunk, hogy túl erős napsugárzás se érje, mert kedvencünk könnyen hőgutát kaphat.

Kora tavasszal, nyáron és kora ősszel ha van rá lehetőség, a tengerimalacot egészen nyugodtan kiengedhetjük a szabadba, kivihetjük a fűre legelészni. Ilyenkor a friss levegőn edződik az állatka immunrendszere, és a játék és felderítés közben elfogyasztott, nem harmatos fű jótékony szerepet tölt be a táplálkozásában.

Akár terráriumot, akár ketrecet választunk, azt fontos szem előtt tartanunk, hogy egy tengerimalac minimális élettere körülbelül 3000-4000 négyzetcentiméter. Amikor a mérteket fontolgatjuk, gondoljuk meg, hogy egy nagyobb alapterületű lakhellyel a malacka is jól jár, hiszen nagyobb a mozgástere, ugyanakkor számunkra is előnyösebb, mivel a nagyobb helyet kevésbé gyakran kell takarítanunk. Egy 50x100 cm-es ketrecben 2 állat fér el kényelmesen.

A tengerimalac társas lény, így érdemes legalább kettőt tartanunk belőle. Az egyedül tartott fiatal állatok nem fejlődnek olyan gyorsan, mint párban vagy csoportban tartott társai, valamint a hosszú ideig magányos tengerimalac később, ha mégis társaságba kerül, már csak igen nehezen barátkozik össze fajtársaival. Amellett, hogy kedvencünk számára egy pár biztosíték a jó közérzetre, rendkívül hasznos is lehet. Például a tengermalacok, ha többen vannak, olyan dolgokat is megesznek, amit egyedül tartva nem ennének meg. Ez a viselkedés a táplálék fölött érzett irigységükből adódik. Több malac tartása mellett szól az az érv is, hogy a pár hetes tengerimalacok a megfelelő viselkedési formákat legjobban egy másik, általában idősebb állattól tanulhatják el, de a felnőtt malacok is elleshetnek egy-két új dolgot egymástól - többek között, ha addig nem ismerték, az itató használatát is.

Mivel az esetleges szaporulat igen nagy felelősséggel jár, ezért azonos nemű malackákat ajánlunk egymás mellé. A hímek viselkedése némiképp eltér a nőstényekétől. Élénkebb természetűek, ebből következően egyrészt néha jópofábbak, mint a nőstények, másrészt viszont néha jóval hevesebben reagálnak a külső hatásokra. Adott pillanatban előfordulhatnak a hímek között nagyobb verekedések is, de ha nem kerül nőstény a közelükbe, ennek esélye minimálisra csökken. Tovább csökkenthetjük a kockázatot, ha idős hím mellé kölyök hímet választunk, akit koránál fogva az érettebb malac nem tekint versenytársnak, vagy két kölyökhímet vásárolunk. A nőstények között a kezdeti ismerkedés sokkal gördülékenyebben megy. A fentiek figyelembe vételével bátran ajánljuk mind a hím párok, mind a nősténypárok tartását.